Robert Babicz munkássága alapvető hivatkozási pont az acid-techno fejlődésében. Rob Acid néven már a kilencvenes évek elején kialakított egy olyan hangzást, amely egyszerre volt kíméletlen és kifinomult, és amely világosan elkülönült a korabeli trendektől. Pályája 1992-ben indult, amikor még Colone álnéven jelentette meg az Acid Science Trax Vol. 1-et – ez a korai kiadvány már magában hordozta azt a következetes, kompromisszumot nem ismerő szemléletet, amely később is végigkísérte.
Az igazi áttörés néhány évvel később érkezett. Az 1996-os Happy Answer nemcsak klubkedvenccé vált, hanem az Egyesült Királyság dance listáin is komoly visszhangot kapott. A track különlegessége abban rejlett, hogy az acid harsány karakterét finomabb, érzelmesebb rétegekkel egészítette ki, miközben megmaradt feszesnek és tánctér-kompatibilisnek. Ez a kettősség sokat elárul Babicz produceri gondolkodásáról. Az ezt követő együttműködések – többek között Dr. Motte, Roland Casper vagy Mijk van Dijk oldalán – végleg megszilárdították helyét az európai elektronikus élvonalban.
A korai időszak másik fontos lenyomata az Acid Bites, amely már 1994-ben megmutatta, milyen, amikor az acid nem simul bele semmilyen elvárásba. Nyers, támadó hangképe és magas energiaszintje a műfaj legkeményebb oldalát képviselte. Ezzel szemben a Mind Monster inkább sötét, pszichés irányból közelít: lassan épülő feszültsége és mély tónusai az éjszakai klubok árnyékosabb világát idézik.
A D-9-5 technikás, hűvös atmoszférája ipari érzetet kelt, miközben az acid futamok végig precízen vezetik a szerkezetet. Az Überlebt… ezzel szemben sűrűbb, nyomasztóbb hangulatot teremt, amely szinte tapinthatóvá teszi a tánctér intenzitását. Ezek a darabok jól példázzák, mennyire tudatosan és következetesen formálta Babicz saját hangzásvilágát, mindig más nézőpontból megközelítve ugyanazt az alapot.
A kétezres évek elején megjelent Wall of Drums és a Wuppertal már egy kiforrottabb korszakot jeleznek. A Wall of Drums repetitív dobjai azonnali fizikai reakciót váltanak ki, míg a Wuppertal városi ihletésű, kissé rideg hangképe új színeket vitt az acid alapokra. Ezek a munkák azt mutatták, hogy Babicz képes megújulni anélkül, hogy elveszítené saját identitását.
A későbbi években sem lassított. A Digdeep türelmesen építkező struktúrája a mélységre és a fokozatosságra helyezi a hangsúlyt, míg a Dennis Siemion-féle My Music 2021-es remixében a klasszikus acid karakter friss, modern klubhangzással találkozik. A Liquid Chrome hipnotikus, simán áramló groove-ja pedig bizonyítja, hogy Rob Acid hangzása ma is természetesen illeszkedik a kortárs táncterekbe.
Robert Babicz pályája ritka példája a következetes építkezésnek. Nem alkalmazkodott divathullámokhoz, inkább saját zenei univerzumot hozott létre, amelyben az acid-techno egyszerre maradt kemény, érzelmekkel telített és időtálló. Ez az életmű nem pusztán történeti érdekesség, hanem ma is élő, működő referencia a műfajon belül.