Az Egyesült Államokban uralkodó politikai és társadalmi feszültség már nem marad meg a közélet szintjén: egyre látványosabban beszivárog a kulturális és zenei szcénába is. Az ICE (bevándorlási hivatal) erőszakos akciói és halálesetekkel végződő intézkedései miatt korábban már olyan ismert alkotók emelték fel a hangjukat, mint Stephen King és Mark Ruffalo. Most az elektronikus zenei világ is reagálni kezdett.
Az iráni gyökerekkel rendelkező Darius Syrossian DJ és producer közösségi oldalán közölte: minden közelgő amerikai fellépését lemondja. A döntés többek között Los Angeles, San Diego, New York és a Miami Music Week eseményeit érinti. Üzenetében először személyes emlékeket idézett fel az amerikai közönséggel átélt pillanatokról, sőt egy különleges disco szettet is beharangozott volna, ám hamar világossá tette, hogy a helyzet ennél sokkal súlyosabb.
Nyíltan fogalmazott:
„A Trump-kormányzat utazási korlátozásai, amelyek etnikai és nemzetiségi alapon diszkriminálnak, komoly aggodalmat keltenek bennem az Egyesült Államokba való utazással kapcsolatban.”
Kiemelte, hogy a döntés számára is fájdalmas, de nem tud hallgatni, amikor a megkülönböztetés és az erőszak állami gyakorlattá válik. Úgy véli, a művészet alapértékei – szabadság, méltóság, egyenlőség – nem választhatók el attól a világtól, amelyben megszólalnak.
Syrossian hangsúlyozta, hogy lépése nem az amerikai közönség ellen irányul. Szoros baráti kapcsolatok fűzik az országhoz, és tudja, hogy sokan várták a fellépéseit, mégis úgy érzi: ebben a helyzetben erkölcsileg nem vállalható más döntés.
A reakciók gyorsan megjelentek. Sok hozzászóló szolidaritását fejezte ki, mások szerint pedig több művésznek is hasonló módon kellene fellépnie, hogy nemzetközi nyomást gyakoroljanak. Többen személyes hangon írtak arról, hogy bár nehéz döntésről van szó, értékek mellett kiállni mindig kockázattal jár.
Darius Syrossian lépése újabb bizonyítéka annak, hogy az elektronikus zenei közeg egyre kevésbé hajlandó elválasztani a zenét a társadalmi valóságtól. A kérdés ma már nem az, hogy van-e helye a politikának a klubkultúrában, hanem az, hogy meddig lehet hallgatni, amikor az alapvető emberi jogok kerülnek veszélybe.