A Mathame neve mára jóval többet jelent egy jól pozicionált DJ-projektnél. Az olasz testvérpár munkásságában a zene nem önmagában áll, hanem egy tágabb, érzelmi és gondolati rendszer részeként jelenik meg. Előadásaik nem a megszokott fesztiváldramaturgiát követik, ahol a cél a folyamatos feszültségnövelés és az egyre nagyobb csúcspontok halmozása. Ehelyett egy olyan ívet rajzolnak fel, amely közelebb áll az emberi tapasztalathoz: váltakozó intenzitás, csendesebb pillanatok, elmélyülés és felszabadulás természetes ritmusa jellemzi.
A Mathame világában a tempó, a hangzás és a vizuális környezet nem egymást túllicitáló elemek, hanem egymást kiegészítő rétegek. Egy szettjükben ugyanúgy helye van egy személyes emlék lenyomatának, egy kimondatlan feszültségnek vagy a mindennapi rutin monotonitásának, mint egy érzelmi tetőpontnak. Ez a hozzáállás különösen szembetűnő abban, ahogyan a DJ-fülkét értelmezik. Számukra a booth nem színpad és nem elválasztott pozíció, hanem egyfajta átjáró a belső világuk és a közönség között.
Ezt a gondolkodást az életükből hozzák magukkal. A család, az együtt töltött csendes idő, a bizonytalanság pillanatai és az ismétlődő hétköznapok mind hatással vannak arra, hogyan érzékelik a teret és az embereket maguk előtt. Nem próbálják ezeket leválasztani a zenéről, sőt, tudatosan engedik, hogy ezek az állapotok beszivárogjanak a szettekbe. A visszafogottság náluk nem hiány, hanem döntés: teret hagyni annak, hogy a közönség saját élményei is meg tudjanak jelenni.
Ez a szemlélet különösen markánsan jelenik meg az új NEOLOGY koncepcióban, amelyet nemrég Bejrútban mutattak be először. A projekt nem egy fix vizuális csomag vagy ismételhető show, hanem egy folyamatosan alakuló rendszer. A zene, az animáció és a vizuális gondolkodás egy olyan formátumban találkozik, amely alkalmazkodik az adott helyszínhez, annak történetéhez, méretéhez és közönségéhez. A NEOLOGY nem lezárt mű, hanem élő struktúra, amely minden megjelenésnél új rétegekkel bővül.
A Mathame számára fontos, hogy ez a rendszer ne váljon öncélúvá. A látvány nem elfedni, hanem felerősíteni hivatott azt, ami zeneileg történik. A projekt fejlődése 2026-ban is folytatódik, új zenei anyagokkal és további fellépésekkel, miközben megmarad az a nyitottság, amely lehetővé teszi az alkalmazkodást és az organikus változást. Nem egy végleges koncepciót akarnak bemutatni, hanem egy gondolkodásmódot.
Inspirációjuk tudatosan nem korlátozódik a zenei szcénára. Gyakran említik, hogy egy beszélgetés, egy félmondat vagy egy sebezhető emberi helyzet mélyebb nyomot hagy bennük, mint bármilyen technikai referencia. Ezek az élmények nem direkt módon jelennek meg a zenében, hanem érzelmi feszültségként vagy éppen feloldásként szivárognak be a szettekbe. Nem keresik görcsösen az inspirációt, inkább nyitva hagyják magukat arra, amit az élet természetes módon eléjük hoz.
A mindennapi ritmusuk közvetlenül formálja az előadásaik hangulatát. Egy kiegyensúlyozottabb időszak türelmesebb, melegebb hangzásokat eredményez, míg egy kaotikusabb életszakasz feszültebb, sötétebb irányokat hozhat magával. Ezt nem próbálják kontrollálni vagy elfedni. Számukra a hitelesség fontosabb, mint az állandóság illúziója, még akkor is, ha ez kiszámíthatatlanságot jelent.
Fellépések előtt tudatosan teret adnak a csendnek. Néhány perc egyedüllét, egy zenehallgatás elemzés nélkül, vagy egyszerűen csak az elszakadás a környezeti zajtól segít abban, hogy mentálisan jelen tudjanak lenni. Ez a jelenlét az, ami végül lehetővé teszi a valódi kapcsolódást a közönséggel, és ami megkülönbözteti az automatikus rutint az élő, reagáló előadástól.
Az mesterséges intelligencia szerepéről sem technológiai versenyként beszélnek. Úgy látják, hogy az AI már most formálja az élményeket, elsősorban azáltal, hogy összetettebb vizuális rendszerek és hosszabb távú koncepciók válnak megvalósíthatóvá. A kérdés számukra nem az, hogy leváltja-e az embert, hanem az, hogyan lehet megőrizni az emberi dimenziót egy egyre bővülő lehetőségtérben.
Amikor minden vizuális elem, koncepció és technológia lekerül, számukra egy dolog marad valóban lényeges: a kapcsolat. Ha a közönség akár csak egy rövid pillanatra is valami őszintét, felismerhetőt vagy személyeset él át, akkor a szett betöltötte a szerepét. Minden más – a fény, a forma, az eszközök – csak eszköz ahhoz, hogy ez a pillanat megszülessen.