Nem gyakori, hogy egy nemzetközi formáció ilyen nyersen és őszintén beszél a saját közegéről, de a Joyhauser most pontosan ezt tette. Hosszú közleményükben a hard techno világában felgyülemlett botrányokra reagáltak, és világossá tették: szerintük a színtér súlyos iránytévesztésben van.
„Hogyan csúszhattunk idáig?” – teszik fel a kérdést. A közelmúltban napvilágra került vádak kapcsán úgy látják, a közösség morális válságba került. Külön kiemelik azok bátorságát, akik felszólaltak a visszaélések ellen, és remélik, hogy az ügyeknek valódi következményei lesznek. Szerintük a hallgatás ideje lejárt.
Számukra a DJ-szerep mindig többet jelentett egyszerű előadói státusznál. Amikor a projektet elindították, tudatos vízió vezette őket: a DJ a tánctér „mentális vezetője”, aki képes közösséget teremteni, feszültséget oldani, és biztonságos teret adni. A hangsúly nem az egón, hanem a közösségi felelősségen volt.
A törés szerintük a közösségi média korszakával érkezett. A fókusz lassan eltolódott: a zene helyét az imázs, a tánctér helyét a kamera vette át. A követőszám lett a mérce, nem a minőség. Ebben a rendszerben olyan szereplők kerültek előtérbe, akik nem a kultúra iránti elhivatottságból, hanem láthatóságért léptek színre.
A duó keményen fogalmaz azokkal szemben is, akik visszaéltek a rajongók bizalmával. A kérdésük egyértelmű: hogyan történhet meg, hogy egy bizalomra épülő közegben bárki kihasznál másokat? A csalódottság mögött határozott állásfoglalás húzódik meg.
Kritikájuk a szervezőket is érinti. Amikor a line-up összeállításánál a számok fontosabbak, mint a tartalom, az egész struktúra sérül. Ilyenkor a kultúra elveszíti mélységét, a zene jelentését, a tánctér pedig az őszinteségét.
Szerintük sok tehetséges, értékalapú alkotó szorult háttérbe az elmúlt években, mert nem illett bele az új, harsány modellbe. Ez nemcsak egyéni pályákat tör meg, hanem a műfaj egészének hitelességét is aláássa.
A Joyhauser végül önreflexióra hívja a közösséget: milyen jövőt akarunk? Egy algoritmusok által vezérelt, felszínes rendszert, vagy egy olyan közeget, amely a hitelesség, a felelősség és a közösség alapjaira épül?
Szerintük a techno eredendően egységről és tiszteletről szólt. A kérdés az, hogy a szcéna képes-e visszatalálni ehhez a lényeghez – mielőtt végleg elveszíti önmagát.