A Deep Down megszületésekor Illyus Barrientos és Aden Rémai már az elején világos irányt jelölt ki magának: a ritmus és a lendület lett a középpont, minden más csak ennek rendelt alá. Nem egy klasszikus felépítésű klubhimnusz született, nincs benne erőltetett csúcspont vagy túlírt feszültség, mégis végig magával húzza a hallgatót. A dal motorja a folyamatosan gördülő groove, amelyhez egy finoman megfogalmazott, érzelmes vokál társul, természetesen simulva bele a hangszerelésbe.
A közös munka meglepően gyorsan gördülékennyé vált. Barrientos számára az volt a kulcs, hogy addig csiszolják az alapot, amíg minden felesleges réteg le nem kopik róla. Nem azt keresték, mit lehetne még hozzáadni, hanem azt, mit érdemes elengedni. Rémai eközben a vokál hangulatára koncentrált, arra, hogy úgy adjon érzelmi töltetet a zenének, hogy közben ne nyomja el a lüktetést, hanem inkább megtámassza azt.
Rémai számára a kollaboráció különösen fontos állomás volt. Régóta figyelte Barrientos munkásságát, DJ-szettjeiben rendszeresen játszotta a zenéit, most pedig belülről is megtapasztalhatta azt a gondolkodásmódot, amely a letisztult, mégis határozott klubhangzás mögött áll. Ez a szemlélet a jövőbeli produkcióira is hatással lesz. Barrientos oldaláról legalább ennyire számított az emberi tényező: számára mindig fontos, kivel dolgozik együtt, és Rémai nyitottsága, valamint zenei érzékenysége új lendületet adott a közös munkának.
Barrientos a Toolroom Radio heti műsorain keresztül folyamatos kapcsolatban van a klubélet pulzusával, de a stúdióban más logika vezérli. Ott nem a pillanatnyi hatásvadászat számít, hanem az, hogy a zene milyen érzéseket vált ki, hogyan működik hosszabb távon a tánctéren. A Deep Down lezárása után mindketten úgy érzik, hogy ez az együttműködés olyan tapasztalatokat hozott, amelyek későbbi megjelenéseikben is visszaköszönnek majd.
A végeredmény egy magabiztos, sallangmentes klubtrack lett. Nem akar nagyobbnak látszani annál, ami, mégis pontosan ott talál célba, ahol a groove valóban számít.