Hardwell neve szorosan összefonódott a modern elektronikus tánczene alakulásával, és kevés olyan szerzemény létezik, amely annyira meghatározó módon kapcsolódna hozzá, mint a Spaceman. A szám 2012. január 23-án jelent meg, és már a bemutatkozásakor világossá vált, hogy nem egy rövid életű klubslágerről van szó, hanem egy olyan produkcióról, amely egy teljes korszak hangzását képes meghatározni.
A Spaceman egyszerű, mégis feszült felépítése, fokozatos építkezése és azonnal beazonosítható dallamvezetése pontosan leképezte Hardwell akkori zenei gondolkodását. A trackben egyszerre volt jelen a nyers energia, a precíz szerkesztés és a nagyszínpadokra szabott dinamika. Nem telt el sok idő, és a világ legnagyobb fesztiváljain is rendszeresen felcsendült, miközben DJ-k ezrei illesztették be saját szettjeikbe. A közönség gyorsan magáévá tette, mert a dal ereje első hallásra is működött.
A történet nem állt meg az instrumentális változatnál. Röviddel később megszületett a Call Me A Spaceman című verzió Mitch Crown énekével, amely új színt adott az eredeti koncepciónak. Ez az átdolgozás már erősebben nyitott a rádiós és mainstream közeg felé, miközben megtartotta az eredeti szám karakterét és lendületét. Ennek köszönhetően a dal még szélesebb közönséghez jutott el.
Több mint egy évtized távlatából a Spaceman már nem csupán egy sikeres kiadvány, hanem egy korszak jelképe. Egy olyan időszakot idéz fel, amikor a nagyméretű, fesztiválokra szabott elektronikus zene új arculatot kapott, és amikor egy jól eltalált drop képes volt egyszerre tízezreket megmozgatni. A szám ma is él: ha megszólal egy klubban vagy szabadtéri eseményen, azonnal felismerhető, és ugyanúgy reakciót vált ki, mint a megjelenése idején.
Az évforduló jó alkalmat teremt arra, hogy újra elővegyük ezt a klasszikust, és felidézzük, miért vált Hardwell az elektronikus zene egyik meghatározó figurájává. Kevés olyan dal létezik, amely másfél évtized elteltével is változatlan erővel hat – a Spaceman pontosan ezek közé tartozik.