Az elmúlt hétvégén ismét megnyitotta kapuit London egyik legfontosabb elektronikus zenei fesztiválja, a Field Day, amely 2025-ben is szorosan kapcsolódott a város sokrétegű és folyamatosan változó zenei életéhez. A rendezvény idei kiadása azonban nem csupán folytatása volt a korábbi éveknek, hanem tudatos irányváltást is jelzett. A szervezők ezúttal háttérbe szorították az élő zenekari koncerteket, és egyértelműen a DJ-kre, producerekre, valamint a kortárs elektronikus klubkultúrára helyezték a hangsúlyt, ezzel is reagálva arra, hogyan alakul London aktuális zenei dinamikája.
Ez a döntés a program egészén végig érezhető volt. A fellépők listája nem egyetlen irányzat köré épült, hanem széles spektrumot fedett le, bemutatva az elektronikus zene különböző arcait. Peggy Gou energikus, globális hatású szettje, Jayda G érzelmes house-világa vagy Fatima Yamaha nosztalgikus, mégis időtálló hangzása mind más-más közönségréteget szólított meg. Jungle jelenléte hidat képzett az elektronikus és az élő hangszeres megközelítések között, míg Skream és Benga fellépése a dubstep gyökereihez nyúlt vissza, emlékeztetve arra, hogy London milyen meghatározó szerepet játszott a műfaj kialakulásában.
A Field Day mindig is arról volt ismert, hogy nem skatulyázza be magát egyetlen stílusba, és ez idén sem volt másképp. A program összeállítása inkább egy gondolkodásmódot tükrözött, ahol a klubkultúra múltja, jelene és jövője párbeszédben áll egymással. A különböző színpadokon párhuzamosan zajló események lehetőséget adtak arra, hogy a látogatók saját útvonalat alakítsanak ki, legyen szó tánctér-orientált, energikus szettekről vagy mélyebb, elmélyültebb hangzásokról.
Fontos változás volt a helyszín is. A korábbi években megszokott Victoria Park helyett idén a dél-londoni Brockwell Park adott otthont a fesztiválnak. A váltás nem csupán logisztikai döntés volt, hanem szimbolikus jelentőséggel is bírt. Brockwell Park az elmúlt időszakban egyre hangsúlyosabb szereplője lett London fesztiváltérképének, több nagyszabású zenei eseménynek is helyet adva. A park nyitottabb, tagoltabb tere új kontextust adott a Field Daynek, miközben továbbra is megmaradt az a városi közeg, amely mindig is a fesztivál egyik alapvető jellemzője volt.
Az idei Field Day azonban nem kizárólag a zenéről szólt. A rendezvényt megelőző hetekben és a fesztivál ideje alatt is komoly közösségi és társadalmi visszhang kísérte az eseményt. Helyi lakosok jogi eljárást indítottak a parkhasználati engedélyekkel kapcsolatban, attól tartva, hogy a nagyszabású rendezvények hosszú távon káros hatással lehetnek a környékre. A vita, amely a médiában „Brockwell Brawl” néven vált ismertté, végül a szervezők számára kedvezően zárult, így a fesztivál jogszerűen és zavartalanul valósulhatott meg. Az ügy ugyanakkor rávilágított arra a feszültségre, amely a városi kulturális események és a helyi közösségek érdekei között gyakran kialakul.
A Field Day szervezői emellett nyíltan társadalmi állásfoglalást is tettek. Nyilvános közleményben fejezték ki szolidaritásukat a gázai palesztin lakossággal, és arra buzdították a fellépőket és a résztvevőket, hogy saját platformjaikon is emeljék fel hangjukat az elnyomás és a diszkrimináció ellen. Ez a gesztus egyértelművé tette, hogy a fesztivál nem kíván politikailag semleges tér maradni, hanem tudatosan vállalja értékeit és felelősségét a szélesebb társadalmi kontextusban.
Mindezek ellenére a Field Day megőrizte alapvető küldetését: olyan nyitott és befogadó teret teremteni, ahol a zene összeköt, és ahol a különböző közösségek találkozhatnak egymással. Az idei kiadás azt mutatta meg, hogy a fesztivál képes egyszerre reagálni a zenei trendek változásaira, a városi környezet kihívásaira és a társadalmi kérdésekre, miközben hű marad saját identitásához. A Field Day így továbbra is nemcsak egy zenei esemény, hanem London elektronikus kultúrájának élő, folyamatosan alakuló lenyomata marad.