Két név, egy életút. Egy hang, amely három évtizeden át szólt klubokban, fesztiválokon, tánctereken és fejhallgatókban. Egy jelenlét, amely nemcsak zenét adott, hanem irányt, hangulatot és közösséget.
Vannak emberek, akik nem egyszerűen zenét játszanak. Világokat építenek.
Chriss Ronson – Horváth Krisztián pontosan ilyen alkotó volt.
A magyar elektronikus zenei kultúrában kevés olyan pályaív létezik, amely ennyire következetes, tiszta és időtálló. A kilencvenes évek közepétől kezdve generációk nőttek fel a szettjein. Nem trendeket követett, hanem hangzást formált. Nem a pillanat érdekelte, hanem az élmény, ami megmarad.
A Club Koronától a HOME-on át a legnagyobb fesztiválokig ugyanazzal a szemlélettel állt a pult mögé: figyelve a térre, az emberekre, a rezgésekre. Tudta, mikor kell építeni, mikor kell elengedni, mikor kell csendet hagyni egy pillanatnak. A zenéiben mindig volt lélegzet. Volt ív. Volt történet.
Chriss Ronson nem volt harsány figura. Nem kereste a reflektorfényt. Nem épített mítoszt maga köré – mégis legendává vált. Mert a szakma tudta, mit jelent a neve. A közönség érezte, mit ad egy estéje. És aki egyszer igazán átélte egy szettjét, az tudja: ott nem csak zene szólt, hanem valami több.
Horváth Krisztián emberként is ugyanilyen volt. Nyitott, figyelmes, kíváncsi. A közönség számára nem statisztika volt, hanem arcok, történetek, visszatérő tekintetek a tánctérről. Nem fölülről nézett, hanem mellől. A klub számára nem helyszín volt, hanem tér, ahol közösség születik.
A „harminc év a pult mögött” nem rutint jelentett, hanem tapasztalatot. Nem fáradtságot, hanem mélységet. Nem lezárt fejezeteket, hanem egy folyamatosan alakuló történetet.
Chriss Ronson – Horváth Krisztián nem egy korszakot képviselt.
Ő maga volt a híd a múlt, a jelen és a jövő között.
A zenéi, a mixei, a szettjei ma is ott élnek a lejátszási listákban, az emlékekben, a klubfalakban. Ott vannak minden olyan pillanatban, amikor egy jó groove megállítja az időt, és csak a mozgás marad.
Ez az örökség nem múlik el.
Nem egy élet vége ez, hanem egy élet hatása.
Egy olyan emberé, aki bebizonyította: lehet hosszú távon, tisztán, szenvedéllyel és méltósággal jelen lenni ebben a világban. Lehet úgy zenélni, hogy közben hidakat építünk emberek között. Lehet úgy alkotni, hogy az maradandó legyen.
Chriss Ronson.
Horváth Krisztián.
A neve ott marad a magyar elektronikus zenei kultúra történetében – nem lábjegyzetként, hanem fejezetként.
Köszönjük a zenéket.
Köszönjük az estéket.
Köszönjük az energiát.
A pult mögött hagyott nyom nem halványul el.
A zene megy tovább.
És vele együtt az, amit ő adott nekünk.
A ZENEkurzus nevében.